Az Eurovíziós Dalfesztivál győzteséről kialakult megoszló véleményektől
hangos a sajtó napok óta. Elindult a mémgyártás, hírességek posztolnak
pro-kontra érveket Conchita Wurst győzelmével kapcsolatban, de még egy
baráti kávézás sem telik el anélkül, hogy legalább egy poén erejéig ne
jönne szóba a téma. Sajnos azonban téves információk terjednek, amelyek
alapjaiban befolyásolnak egy fontos kérdést. Conchita Wurst nem transzszexuális, nincsenek nemi identitászavarai. Ő
maga is többször nyilatkozott róla, hogy ő mint transzvesztita
előadóművész nevezett a versenyre. Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan
fontos ez a kérdés, elsősorban tisztáznunk kell a témáról kialakult
általános fogalomzavarokat. A transzszexualizmus olyan betegség, amely
esetén a beteg született, biológiai nemével ellentétes neműnek érzi
magát. Ma jelenleg egyetlen gyógymódját ismerjük, ez pedig a testi nemi
jellegek megváltoztatása hormonális, majd műtéti úton. Ezzel szemben a
transzvesztitizmusnak távolról sincs köze a betegségekhez, ez a fogalom
pusztán egy viselkedésformára utal: nevezetesen arra, hogy az illető az
ellenkező nem ruháit viseli. A szexuális orientáció egyik fogalom esetében sem lényegi kérdés: a
transzszexuális személy saját nemi identitásával kapcsolatban érez
zavart, nem pedig azzal, hogy ő maga milyen nemű emberhez vonzódik.
Transzvesztiták esetében még kevésbé fontos kérdés, hogy kihez
vonzódnak, mert itt a hangsúly a viselkedésformán van. A transzvesztiták
általában bárkihez hasonló módon élik a hétköznapjaikat, és
alkalmanként (esténként vagy akár csak félévente) magukra öltik az
ellenkező nem ruhadarabjait. Conchita Wurst nem beteg, nem küzd a másság elfogadásáért. Ő egy
jól felépített karakter, egy előadóművész, aki történetesen
transzvesztita. Nem érzi magát ellentétes neműnek, nem küzd nap mint nap
azzal a tudattal, hogy rossz testbe született, és nem szenvedi el
azokat a hosszú éveket, amelyeket bármelyik transzszexuális ember. Ami
miatt fontos ez a téma az az, hogy mind a transzszexuálisak, mind a
transzvesztiták erősen elhatárolódnak attól, hogy bárki is keverje ezt a
két fogalmat. Az általános kép sajnos mégis az, hogy az emberek
meggondolatlanul dobálóznak ezekkel a szavakkal mit sem sejtve eközben
arról, hogy a transzszexuálisak esetében szó sincs devianciáról vagy
elmebetegségről: ők egy olyan veleszületett betegségnek cipelik a terhét
éveken keresztül, amiért még meg is bélyegzik őket. Öt perc erejéig
próbáljuk meg félretenni az előítéleteinket, és gondoljunk bele abba,
hogy milyen érzés lenne számunkra, ha azért ítélkeznének felettünk, mert
például látáskárosultan születtünk.
Conchita Wurst tehát nem csinált viccet egy létező szexuális
zavarból, pusztán mint transzvesztita előadóművész, színpadra lépett és
elénekelt egy dalt. Az, hogy mindezt szakállal tette, valóban egy
provokatív gesztus volt. Ha különbséget tudnánk tenni az ő előadása és
egy szexuális zavar súlyos betegsége között, akkor performanszát nem
értékelnénk másként, mint egy sikeres reklámfogás.
Amíg véleményvezér hírességek is rosszul használják ezeket a
fogalmakat nyilvánosan, addig ennek a kérdésnek a társadalmi megítélése
nem valószínű, hogy megváltozhat. Nekünk viszont mindig megvan a
lehetőségünk megkérdőjelezni az elénk vetett információk hitelességét és
megalapozottságát.
