Ebbe pedig az országok köztévéje tartozhat bele, ezért rendezi itthon az MTVA a válogatást, és szervezte 2015-ben az ORF a bécsi versenyt. Az előző év nyertesének ugyanis ez a feladata: ami nagyobbacska anyagi vonzattal jár, viszont a felhajtás miatt komoly turisztikai és gazdasági tényező. Az Eurovíziós Dalfesztivált több tízezres közönsége van helyben minden résztvevő országból, tévén és interneten pedig állítólag 180 milliós közönsége van. Ekkora publicitást más fórumon egy este alatt szinte lehetetlen elérni. Mint minden Eurovíziónak, az ideinek is van mottója: Building bridges. A hídépítés természetesen a kultúrákra vonatkozik, és ebben valóban jól teljesít már évek óta a fesztivál. Tavaly a szakállas, nőnek öltözött Conchita Wurst toronymagasan nyert, összesen 290 ponttal a Rise Like A Phoenix cím dallal, ezért idén az osztrákok rendezik a versenyt a bécsi Wiener Stadthalléban, a 16 ezer férőhelyes arénában. Az idei eurovíziós szabályok alapján olyan dalt szabad előadni, ami maximum három perces és 2014. szeptember 1-e után hozták az együttesek nyilvánosságra. Az eurovíziós színpadon összesen maximum hat fő képviselhet egy országot, és szabadon dönthetik el, hogy milyen nyelven énekelnek. Korhatáros a verseny, a döntő időpontjára be kell töltenie a 16. életévét a produkcióban szereplőknek. Másik kritérium, hogy nem szabad politikai üzenetet hordoznia a dalnak, idén viszont több társadalmi-szociális téma is terítékre került, és mindegyik be is került a döntőbe: a román Voltaj dala (De La Capat/All Over Again) azokról a gyerekekről szól, akiket szüleik hátrahagytak, mert Nyugaton dolgoznak. Boggie világbéke iránti vágyát (Wars For Nothing) is osztották, a szerb túlsúlyos lány üzenetére (Beauty Never Lies) is nyitottak voltak és az örmények önsegítő, önszembesítő dalát is továbbjuttatták. A Guardian cikke szerint számos dalnak mégis rejtett politikai üzenete is van. Az a bizonyos örmény dalnak például az volt az eredeti címe, hogy Don't deny, azaz ne tagadd le. A szervezők azt kérték, hogy változtassák meg, mert túlságosan politikai. Idén tartják ugyanis az Ottomán Birodalom örmények ellen történt tömegmészárlásának 100. évfordulóját, ám a törökök, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem ismeri el, hogy a másfél millió örmény halála az lett volna, ellentétben például Németországgal és Franciaországgal. Erre utalna az, hogy ne tagadd? Mindenesetre a dalhoz tartozó klipben nagycsaládokat látunk, melyek aztán eltűnnek. A brit lap szerint a görögök dalában is fel lehet fedezni a politikai kódokat, és Maria Elena valójában segítséget kér a külvilágtól, hogy mentsék meg az országot a csődtől: come back and save me - hangzik el a szövegben, azaz gyere vissza és ments meg: egészen más tehát az üzenet, mint amit a jelenlegi görög kormány próbál sujkolni. A Guardian Boggie-t is a politikai dalnokok közé sorolja, még ha az ő témája sokkal globálisabb is. Vagy tán látták a dal eredeti verzióját, melynek hátterében számba vették a közelmúlt háborúit, és hallottak az izraeliek felháborodásáról? Mindenesetre Boggie is változtatott a koncepción, és az örményekhez hasonlóan a fa szimbolikáját választotta a háttérnek.
A csütörtök esti fellépők: Litvánia, Monika Linkytė and Vaidas Baumila: This Time
Vaidas pedig a Queen Elizabeth hajón volt évekig énekes, mielőtt befutott Litvániában, Monika eredetileg táncos pályára készült, de 2009 óta minden eurovíziós válogatón részt vett, míg végre bejutott a nemzetközi versenyre. A This Time egy szimpla szerelmes szám.
Írország, Molly Sterling: Playing With Numbers
Az ír énekesnő 11 éves korában tanította meg magát zongorázni, továbbá kickboxol és mézfüggő. Állítólag a rekordja öt bödön méz egy hét alatt, de ha nem elég a különlegességekből, még van egy ötven éves szamara is Mollynak.
San Marino, Anita Simoncini & Michele Perniola: Chain of Lights
Anita és Michele az idei Eurovízió juniorjai, épphogy betöltötték a szabályok szerint előírt 16 évet. Eredetileg pedig a Junior Eurovíziós Dalfesztivál résztvevői voltak.
Montenegro, Knez: Adio
Kontrasztként a San Marinói versenyzőkhöz Montenegro egy öreg motorost küldött. Knez állítólag a volt jugoszláv állam legismertebb sztárja. Ő akkor adta ki első Best Of lemezét, amikor az előző fellépők születtek, 1999-ben. Knezt viszont nem a nép választotta, hanem a helyi köztévé.
Málta, Amber: Warrior
A máltai versenyző dalcíme ugyanaz, mint a grúzé, de Amber kevésbé harcos a szám alapján, mint a grúz, pedig judózik. Ám kitartó, öt éve próbálkozik a máltai eurovíziós válogatón, 2012-ben pedig a máltai küldött háttérénekeseként szerepelt Bakuban.
Norvégia, Mørland & Debrah Scarlett: A Monster Like Me
A duót az észtekhez hasonlítják, A Monster Like Me egyedi hangzása miatt, viszont kevésbé dinamikus,mint az észt szám. A két énekest ez a dal hozta össze Morland élete nagyrészét Nagy-Britanniában töltötte, Debrah pedig Svájcban élt, de mindkettőjük norvég származású. Az énekesnőnek Norvégiában a The Voice című műsor hozta meg a népszerűséget 2013-ban.
Portugália, Leonor Andrade: Há Um Mar Que Nos Separa
A portugál lány is a honi Voice-ban lett ismert, denégy éves kora óta énekel és zongorázik. Az egyik a kevés eurovíziós előadók közül Leonor, aki saját anyanyelvén énekel.
Cseh Köztársaság, Marta Jandová and Václav Noid Bárta: Hope Never Dies
Az előző elődöntőben volt a szerb Beauty Never Dies, ez pedig a Hope Never Dies, a csehek egy duót küldtek, melynek női tagja Németországban is sztár. Ott él és zenél gyerekkora óta, 2011-ben például ő énekelte a női FIFA indulóját, a Popstars című német műsorban pedig nem mint tehetség, hanem mint zsűritag vett részt.
Izrael, Nadav Guedj: Golden Boy
A két san marinói fiatal mellett Nadav is zsenge korú. 16 éves, Párizsban született, majd Izraelbe költözött, és nemrégiben megnyerte az ottani Rising Start. A dal különlegessége, hogy összehozza a nyugati és a mediterrán dallamokat, és igazi örömzene, miközben úgy kezdődik, mint egy fájdalmas szakítós szám.
Lettország, Aminata: Love Injected
A lett lány különlegessége, hogy orosz és afrikai gyökerekkel rendelkezik, ez pedig állítólag nagy hatással van a zenéjére is. Szeret egymagában lenni, és legfőképp a színpadon tud megnyílni, emlékeztethet ebben Loreenra az Eurovízió 2012-es győztesére.
Azerbajdzsán, Elnur Huseynov: Hour Of The Wolf
Azerbajdzsán évek óta nagyon tudatosan készül az Eurovízióra, ennek köszönhetik 2011-es győzelmüket is. Évről-évre olyan dalt küldenek a versenyre, melynek zeneszerzője már ért el sikert az Eurovízión, most például egy svéd zenésszel kollaboráltak. Az énekesnél sem bíztak semmit a véletlenre, 2008-ban szerepelt már a dalversenyen, amikor Azerbajdzsán először vett részt az Eurovízión. Akkoriban egy duóban nyolcadik helyet értek el.
Izland, Maria Olafs: Unbroken
Svédország, Måns Zelmerlöw: Heroes
Mans szerint az Eurovízió a Super Bowl zenei megfelelője, és csak egy kabalája van, mielőtt színpadra megy: lecsekkolja, hogy felhúzta-e a sliccét.
Svájc, Mélanie René: Time To Shine
A svájci küldött Mauritius-ról származik, de gyökerei Indiába vezetnek, egyik őse állítólag egy indiai hercegnő volt, aki hozzáment egy francia katonához. Mélanie viszont inkább Nagy-Britanniát választotta, ott végezte zenei tanulmányait.
Ciprus, John Karayiannis: One Thing I Should Have Done
Gyerekként Eminemet és Linkin Parkot hallgatott, mostanság viszont inkább Ed Sheeranért és John Mayerért rajong. A ciprusi fiú most kezdi meg tanulmányait egy londoni zenei akadémián, de előtte még szívesen megnyerné az Eurovíziót. Állítólag 10 szemüvege van, hogy pótolni tudja, ha elveszít egyet.
Szlovénia, Maraaya: Here For You
Maraaya igazából egy házaspár Marjetka és Raay, két gyerekük van, közben zenei karrierjüket építgetik. Érdekes, hogy bevallottan nem igazán rajonganak az Eurovízióért, de elismerik, hogy itt érhetnek csak egy többszáz milliós hallgatóságot.
Lengyelország, Monika Kuszyńska: In The Name Of Love
Monika a finnek mellett a másik hátránnyal induló. Ő az első előadó az Eurovízión, aki kerekesszékhez van kötve egy 2006-os súlyos balesete miatt. Előtte már befutott énekes volt Lengyelországban, 2001-től négy lemeze jelent meg. Később főleg a rehabilitációjára koncentrált, de az énekesi karrierjét is próbálta folytatni. 2013-ban a cseh elnök Arany Érdemkereszttel tüntette ki.