Conchita nem találta a helyét
Persze az is tény, nyelv ide vagy oda, a dalok egyre kevésbé igyekeznek tükrözni a nemzeti sajátosságokat, így szinte felcserélhetőek lennének az énekesek között - bár jelen esetben a mottó értelmében tulajdonképpen ez így van jól.
Ami viszont tényleg kínos volt, az Conchita Wurst - a törékeny, szakállas nő gyönyörűen elénekelte ugyan tavalyi győztes dalát, de a backstage munkát nem kellett volna rábízni, mivel olyan esetlenül és haloványan kérdezett a versenyzőktől, hogy talán sokan észre sem vették, ott téblábol valahol.
Az pedig, hogy három műsorvezetőnő vitte az élő show-t, feleslegesnek tűnt, bár tény, hogy Arabella Kiesbauer, Mirjam Weichselbraun és Alice Tumler remekül mutattak a képernyőn, ugyanakkor az amerikai díjkiosztókon megszokott - előre megírt - élcelődés nem igazán ment nekik flottul. kárhogy is, természetesen hallhattunk tehetséges előadókat és erős dalokat, ráadásul a hazánkat képviselő Csemer Boglárka Boggie is remekül teljesített, hiszen a szavazatok alapján bejutott a szombati döntőbe. Így mégsem vált be az angolok jóslata, akik a Mirror című lapban néhány napja esélytelennek és borzalomnak titulálták a magyar előadó dalát. Rajta kívül a következő országok képviselői lesznek még ott a végső összecsapásban: Albánia, Örményország, Oroszország, Románia, Görögország, Észtország, Grúzia, Szerbia és Belgium.
Albánia - Elhaida Dani: I'm Alive. Albániát a 20 éves énekesnő, Elhaida Dani képviseli, aki saját bevallása szerint sosem tanult énekelni, így a hangját úgy tekinti, mint egy áldást, amit arra akar használni, hogy a benne kavargó érzéseket és gondolatokat kifejezze. Drámai dala, az I'm Alive Mariah Carey nagyívű R&B slágereire emlékezet, melyekben bátran csillogtatja meg hangi adottságait.
Örményország - Genealogy: Face The Shadow. Örményország képviseletében állt színpadra a Genealogy, melyhez öt kontinensről válogatták össze az örmény származású énekeseket. Állítólag a dal maga előbb megvolt, mint a formáció, de ennek nem volt észrevehető jele az Eurovízión. Ez a dal is a nyolcvanas-kilencvenes évek hangulatát hordozza, kicsit emlékeztet Freddie Mercury és Montserrat Caballé legendás Barcelonájára.
Oroszország - Polina Gagarina: A Million Voices. Oroszország színeiben egy fiatal szőke énekesnő állt a közönség elé, aki ráadásul dalszövegíró és színésznő is egyben, mindemellett pedig már édesanya. Dalán egy nemzetközi csapat dolgozott, megírásában oroszokon kívül svéd és ausztrál szerzők is közreműködtek.
Románia - Voltaj: De La Capat/ All Over Again. A román banda volt az egyetlen, aki a 16 országból az anyanyelvén énekelt. A Voltaj egyébként régi motoros a szakmában, több mint 20 évvel ezelőtt alakult a hazájában rendkívül népszerű pop-rock csapat. Daluk azokról a gyerekekről szól, akik egyedül maradtak, mert a szüleik külföldön dolgoznak, rájuk szeretnék felhívni a figyelmet.
Görögország - Maria Elena Kyriakou: One Last Breath. A görög Céline Dion, így lehetne legkönnyebben leírni Görögország Eurovíziós jelöltjét, aki egyébként görög irodalomból diplomázott, hátrányos helyzetű gyerekeket tanít, és neki is van három gyermeke. A James Bond-filmeket idéző dalban volt szélgép és dráma, de még az énekesnő gesztusai is éppen olyanok voltak, mint a kanadai sztáré - szerencsére hangi adottságokban sem marad le tőle, nem véletlenül jutott tovább.
Észtország - Elina Born & Stig Rästa: Goodbye To Yesterday. A duó férfitagja szívósságát bizonyítja, hogy kilenc alkalommal próbálkozott bejutni az Eurovízióra, de a válogatókon mindig elbukott. Most azonban, karöltve a nálánál 15 évvel fiatalabb énekesnővel, sikerült az, amiről álmodott. Már korábban is sok dalt írt Elinának, a gitáros-énekes duó pedig jó kis Nick Cave-Kylie Minogue-os hangulatot teremtett a színpadon.
Grúzia - Nina Sublatti: Warrior. Grúziát egy fekete hollónak öltözött énekesnő képviselte, aki azon igyekezett, hogy meglegyen a baljós fantasyvilágos hangulat, volt füst és minden, ami csak kell. Bár a látványra sokat adott, azért az kiderült, hogy tehetséges előadóról van szó, a 20 éves lány 2014 óta a zenei konzervatórium hallgatója.
Szerbia - Bojana Stamenov: Beauty Never Lies. A szerbek dundi énekesnője bedobta nagy hangját a színpadon, és beleremegtek a falak. Mint mesélte, ideges gyerek volt, de olyankor mindig elkezdett énekelni, és elmúlt benne a feszültség. Az Eurovízióba való jutással egy álom vált számára valóra.
Belgium - Loïc Nottet: Rhythm Inside. Bár a belga énekest apja focistának szánta, a tánc és a zene jobban vonzotta. Dalával azt akarja üzenni, hogy csak a saját döntéseinken múlik, milyen életünk lesz, hallgassunk a belső hang ritmusára. A hallott produkciók közül talán ez volt az egyik legegyedibb, ahol a háttérzene szinte nem is számított, inkább tűnt egy dalban előadott ritmusgyakorlatnak az egész.
A kiesettek között volt egyebek közt a Pertti Kurikan Nimipäivät nevű finn punk-rocker csapat, akik Down-kóros zenészekből verbuválódtak össze és nagy közönségkedvencnek számítottak.
A megmérettetés nélkül is a továbbjutók között van viszont - Ausztria mellett - Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Ausztrália. Bár utóbbi kívül esik Európán, a 60. Eurovízió kedvéért ezúttal kivételt tettek és meghívták a távoli kontinens résztvevőjét is a versenyre.