A mai adással kialakult A Dal 2015 középdöntős mezőnye, amihez Csemer
Boglárka "Boggie”, Wolf Kati, Other Planet, Gájer Bálint, Mujahid Zoltán
és a Spoon csatlakozott. Dr. Péter Barbara dala annyira sablon, mintha ingyenesen elérhető
hangmintákból lenne összerakva. Ha nem lenne alatta ének, akkor akár egy
multi-cég épületének liftjében is megszólalhatna. Gyakorlatilag semmi
nem történik benne. A háttér alapos megtervezése helyett inkább a dallal
kellett volna többet foglalkozni. Egyenesen a NASA-tól rendelték az
űrhajós fellépőruháikat - mesélte Barbara a műsorvezetőnek. Végre
egyetértünk Csiszár Jenővel, hogy ehelyett inkább egy jó dallal kellett
volna indulni. Barbarát láthattuk már a Megasztárban, a The Voice-ban,
de több hazai művész - köztük például Zorán - vokalistájaként is sokat
áll színpadon. Ezzel a produkcióval nem sikerült igazán átütő előadást
prezentálni. Remek dramaturgiai fordulóponthoz érkeztünk már rögtön a második dalnál.
A NASA egyenruhák után sikerült egy utópisztikus huszárruhába öltözött
csapatot beszerkeszteni a műsor készítőinek. Még a színházi
produkcióként induló koreográfia sem tudta elvonni a figyelmünket a
klisés pop dalról, amiben Mujahid Zoli éneklésének köszönhetően a vége
kicsit kinyílik, de ettől függetlenül a hamis vokalista brigádot azonnal
elbocsátanánk a helyében. A sablon kirakós szövegíró lecseréléséről
pedig korábban már írtuk. "Nagy sikerű koncertek, nagy ívű dallamok” – hangzott el az előzetesben.
Látszik, hogy nem igazán tudtak mit kitalálni a szerkesztők, hiszen a
Proof of Life neve a nézőknek egyelőre nem sokat mondhat. Azonban ez egy
dalverseny, és az első kettő produkció után valóban kellőképpen pörgető
volt a zenei alap, és egészen meglepő volt az énekes teljesítménye.
Viszont a rapbetétet azonnal el kéne felejteni, mert egyaltalán nem
illik a dalba, viszont egy billentyű az nagyon kellett volna...az a két
gitár komoly tévedés ebben a dalban. (Csak halkan és zárójelben, hogy
eddig háromból három versenyzőnk a Megasztárból indult, jelen esetben
Ásós Attila a négyedik széria egyik döntőse volt.) Egy percen belül legalább háromszor mondta el Tatár Csilla, hogy Boggie
épp a nászútjáról tért haza Vietnámból. A dalverseny szempontjából ez
egy tényleg elhanyagolhatatlan hír. De a nászút témát tegyük is félre,
mert itt már valóban igazi eredményeket hallhattunk Csemer Bogi
beharangozó videójában. A produkció alatt akár fel is kiálthatnánk, hogy
„Végre egy dal” - ugyanis a
Wars for Nothing című ballada
nagyon jól áll Boginak, és egyszerűsége ellenére a legízlésesebb
színpadi produkciót és dalt hallhattuk, láthattuk tőle. A dalukat másfél perc után már unnánk, de a koreográfia miatt végig
érdekes marad. Ugyan a tavalyi évvel ellentétben idén felpattantak a
székből és mozogtak, azonban még mindig nagyon furcsa lenne elképzelni
ezt a műfajt az Eurovízión. Egyszereűn nem illik oda, pedig ne felejtsük
el, hogy a műsor egyetlen teljesen élő produkciója az övék, hiszen míg a
többiek zenei alapra énekelnek, ez az öt srác full élőben nyomja. A kivándorlás témáját feldolgozó dal, egyértelműen Keresztes Ildit teszi
a középpontba, aki a hangjával mai napig képes libabőrt okozni. Azonban
a dal nem igazán halad a korral és többnyire a 90-es évek hangzását
idézi, és fele annyira sem izgalmas, mint Keresztes Ildikó hangja és
kisugárzása. Gájer Bálint egy amerikai családi vígjátékként adná el Magyarországot az
Eurovízión, ami ugyan szórakoztató, de egyaltalán nem hiteles,
legalábbis ami az országunk képviseletét illeti. Gájer Bálint viszont
valóban profi, akit egy egész swing estén át lehetne hallgatni, de a
bécsi döntőn kifejezetten furcsa lenne. Nem valószínű, hogy hozná a
néhány évvel ezelőtti orosz asszonykórus sikerét. A dal hiába erősebb a mezőny nagy részénél, nagyon hamis volt. Rákay
Philip, Rúzsa Magdi, Csiszár Jenő 10 pontot adott a produkcióra, míg
Pierrot kifejezetten azt hangsúlyozta, hogy neki ez nem magyar. Szerinte
a koppintás nem feltétlenül rosszindulattal történik, de ez nem tudná
hitelesen képviselni így az országot. Csiszár szerint sem jutnak ki
Bécsbe a döntőre, de ettől még az egyik nagy kedvence ez a dal. Viszont
ha a zsűrinek alapból az a véleménye, hogy nem az Eurovízióra való,
akkor mit keresnek egyáltalán a műsorban. Továbbra is tartjuk, amit korábban írtunk az Other Planetről, és ide egy másik dalukkal kellett volna nevezni. Az egykori A Dal zsűritagtól, Wolf Katitól csak egyetlen dolgot
kérdeznénkl: Miért? Miért? Miért kell újra elindulni egy olyan
versenyen, ahol egyszer már – így vagy úgy - bizonyított? Ráadásul egy olyan unalmas dallal, ami még a
Szerelem miért múlsz rádiósláger szintjét sem közelíti meg. Ha négy jóképű fiatal srác van a színpadon az már nem menekül az
előítéletektől (nálunk sem). De az ő egyetlen szerencséjük, hogy nem is
akarnak többek lenni a fiúcsapat kategóriától. A daluk pontosan az a
boy-groupos tingli-tangli, amit pont elég egyszer meghallgatni.
Vígaszágon továbbjuttatták a nézők, de ez nyilván az X-Faktor szavazótáborának köszönhető.
