Eurovíziós Dalfesztivál 2014 - Kállay-Saunders András barátjáról énekel

András exkluzív interjút adott a TV24-nek. Sikeresen vette az Eurovíziós Dalfesztivál első akadályát, így zsinórban negyedszer lesz érdekelt hazánk a nemzetközi verseny fináléjában!
Utolsóként lépett színpadra, mégis az elsők között mondták ki a nevét a döntősök kihirdetésénél. Nem csoda, hogy azonnal felkapta a külföldi és a hazai sajtó a Running előadóját, hiszen olyannyira meggyőzte a szakmai zsűrit és a közönséget, hogy a fogadóirodákban már a legjobb négy közé várják. Azonnal megkezdődött az interjúhadjárat, ami egészen szerda reggelig tartott. A pihenés után ismét jöhetett a rengeteg kérdezz-felelek, amit András egy cseppet sem bánt. Amikor mi kerültünk sorra, a döntős srác a tőle megszokott visszafogottsággal válaszolt a kérdéseinkre. Először az első impulzus került szóba, és az, hogy milyen érzés volt emberek ezrei előtt énekelni. „Nagyon jó volt ekkora színpadon fellépni, hiszen még soha nem dolgoztam ilyen hang-, illetve látványtechnikával a hátam mögött. Őszintén mondom, hogy eddig csak álmodni mertem róla, de most végre át is élhettem. Fantasztikus volt!”
Azonban a rendkívüli élményre rengeteget kellett várni, ugyanis András utolsóként mutathatta meg tudását a kedd esti elődöntőben. Mi nem lettünk volna a helyében, viszont ő nem izgulta túl magát. „Igazából nem volt teher. Nem figyeltem a többieket, csak a szobámban voltam és beszélgettem a vokalistákkal meg a táncosokkal. Nem gondolkoztunk semmin, laza volt mindenki.”
Egészen az eredményhirdetésig, hiszen ott már más volt a helyzet. „Bevallom, hogy akkor nagyon izgultam. Attól féltem, hogy nem mondják ki a nevem, vagy ha igen akkor a legvégén.”
András és a magyar drukkerek nagy-nagy örömére nem kellett sokat várni. A dal óriási sikert aratott, amiben nagy szerepet játszott a témaválasztás is. A zsűritagok kiemelték, hogy a remek előadásmód mellett, a szöveg mondanivalója is a legjobbak közé emeli a Running-ot, amely a családon belüli erőszakkal foglalkozik. „Ez most nem rólam szól, hanem egy gyerekkori barátomról, aki sajnos ezen keresztülment. Úgy gondolom, hogy nem mindig a tipikus témákról kell dalt írni, elvégre az a szép a zenében, hogy bármiről lehet elénekelni. Rengeteg üzenetet kaptam mindenhonnan, amikben többen megköszönték, hogy a családon belüli erőszakról írtam, mert ők is ilyenen mentek keresztül az életükben.”  Később kicsit elmerültünk az esélylatolgatásban és szóba kerültek az előző magyar eredmények is. „Nem olvastam arról, hogy milyen esélyeim vannak a döntőben. Próbálom kizárni ez ilyen dolgokat és inkább csak arra gondolok, hogy a mi produkciónk a lehető legjobb legyen. Már többször előfordult, hogy azok ez előadók, akiknek a zenéje nekem nagyon tetszett, a lista végén végeztek, pedig sokkal jobb helyezést érdemeltek volna. Nem versenyzek a régebbi magyar Eurovíziós résztvevőkkel, és nem próbálom túlszárnyalni őket.”
Magától adódott a kérdés, hogy véleménye szerint miként hat a nemzetközi karrierjére a Koppenhágában megrendezett dalfesztivál? „Jelenleg egész Európa ezt a versenyt figyeli. Ha egy előadó jól szerepel és kiemelkedik a mezőnyből, akkor megnyílnak előtte a kapuk, sőt az is előfordulhat, hogy egy olyan producer figyel fel rá, aki a későbbiekben segíteni tud a további karrierjében." 

A rengeteg interjú és próba mellett természetesen a pihenés és városnézés is felkerült a napirendi pontok közé. „Amikor az időm engedi, akkor próbálok kicsit pihenni és vigyázni a hangomra. A városból szinte mindent láttam, és azt kell hogy mondjam, bár Koppenhága szép, nekem mégis Budapest tetszik jobban. Itt mindenki nagyon nyugodt, nincs olyan nyüzsgés, mint otthon, ahol sokkal több a pörgés.”