
Az MTVA persze megpróbálja a legtöbbet kihozni ebből, ha már az eurovíziós indulás nemzeti érzelmeket felkorbácsoló kérdés ebben az országban, különösen annak tudatában, hogy várhatóan a hónap legjobb nézettségeit fogja elkönyvelni a show-k alatt, még akkor is, ha unásig ismétli a legjobbnak mondott produkciókat. 2012-ben a második adás például közel egymillió nézőt érdekelt, 20,6 százalékot mért a Nielsen a műsor alatt: ezzel a 18 éven felüli nézőknél simán verte az RTL-en vetített Verdák-at és a TV2-n látott Számkivetett-et. Egymillió nézője az MTV-nek azóta sem gyakran volt, és a két nagy kereskedelmi tévét sem sűrűn tudja megszorongatni. A Dal tavalyi döntője 1 millió 15 ezer tévézőt kötött le, ez annak fényében különösen kiemelkedő eredmény, hogy a múlt héten a közszolgálati Híradó legerősebb estéjén is csak 600 ezer nézőt tudott - teljes lakosságban.
Összehasonlításképp: tavaly március 30-án 1 millió 7 ezer tévéző nézte Schmitt Pál magyarázkodását az emlékezetes doktoribotrány kirobbanása után, tehát összességében több honpolgárt érdekelt a Compact Disco és Csiszár Jenő okoskodása, mint az, hogy lemond-e a köztársasági elnök, vagy milyen kifogással rukkol elő. A hat hazai show tehát részben érthető, bár így is túlzásnak tűnik - de legalább az időzítéssel nincs semmi probléma. Az X-Faktor jó ideje véget ért, kimúlt a The Voice is, momentán nincs nagyobb volumenű, komoly költségvetésű zenés produkció nagy tévén. Nem indult még el sem a Szombat Esti Láz, sem A Nagy Duett, azaz programmingszempontból jónak tűnik a február 2-i rajt. Hogy aztán sikerül-e bekerülni végre a legjobb tízbe a komoly zenészek által csak bohóckodásnak tartott nemzetközi döntőben, az a magyar nézőktől is függ, ugyanis ezúttal nem az MTV-s zsűri dönt a végén, hanem az általuk megjelölt négyesből az utazik, akire a nézők szavaznak.